Akartam ám mondani, hogy nem holnapra múlt el, hanem levittem a kutyát, megetettem, leültem a géphez & ott várt benne a két legyet egy csapásra!, milyen szép a világ, csak elfelejtettem mondani, mert egy csomó fontos dolgom volt, például vettem jegyet, megnéztem a Je t'aime-et, megnéztem naponta kétszer a menetrendet, megszámoltam, hány selymet is tartalmazó ruhában voltam már koncerten, & akkor mennyi marad, & a legfontosabb dolgom mind közül az volt, hogy esténkint elzarándokoltam Constance-szal a fehérkerítéses házhoz, hogy megbámulhassa az incifinci kinticicákat, mert az alom kismacska most már kertimacska, kint játszanak a fűben, & C. úgy bámulja őket, hogy néha suttyomban, amikor a mamamacska nem figyel, bedugja a nyelvét a kerítésen belülre.