Megvagyon a lomó neve.
& megvagyon a lomóbirtoklás első mellékhatása. Úgy jár-kel az ember [lánya], ha egy lomó vagyon a zsebében, hogy azt nézi, hogy az a valami, ami éppen előtte tartózkodik, hogyan nézhet ki, ha négy darabkáját négy kicsikét különböző időpontban, adott esetben négy kicsikét különböző helyzetből lefényképezzük, majd ezt a négy kicsikét különböző darabkaképet egymás mellé tesszük. & ha ezen gondolkozik az ember [lánya], az a két másodperc, ami ott lapul a zsebében, távlativá válik. & ha két másodperces távlatokkal a fejecskéjében az ember [lánya] kinéz az ötödik emeleti erkélyről, hirtelen észreveszi a málló vakolatú tégla tűzfalat ott szemben, előtte a kicsit csálé, ám hosszú & világító alumíniummal körbetekert kéményt előtte, hogy a huzat mozgatta erkélyajtóban mindig máshol tükröződik a nap. Vagy ha az ember [lánya] a másodperces távlatokkal a fejecskéjében nem tud az erkélyre kimenni cigizni, hanem le kelletik csattognia az utcára, akkor az amúgyis szívecsücske táblamániája új dimenziót nyer, mert milyen lehet mondjuk a Bódi vagy a Szám Géza táblája, ha csak négy, kicsit különböző időpontban, kicsit különböző helyzetben lefényképezett darabját összerakjuk egy képre. Vagy a munkahelye előtti betonkockákba ültetett & gömböcske formára nyírt bukszussal szarakodik az ember [lánya], mert milyen lehet ez, ha úgy fényképezi le, hogy falatot forgatja fölötte, de az ember [lánya] béna, úgyhogy ezt nem sikerül kipróbálnia.
Per se az ember [lánya] a távlataival, dimenzióival & a tér-idő kontinuum újraértelmezési próbálkozásaival néha van figyelmeztetve arra, hogy nem szükséges sem előre, sem utólag tudnia, hogy mi leszen a képen, & akkor rájön, hogy naná, ha nem vezetek jegyzetfüzet arról, hogy szépen sorban mit fényképeztem le, akkor utólag nem valószínű, hogy felismerhetőek lesznek a képei. Ha sikerültek egyáltalán, drukkolj neki.

Szia, falat, szereted a halat?