Azt hiszem, szeretnék olyan lenni, mint Sid az Another Day in Paradise-ban. Bár még nem vagyok benne biztos. & egyébként is lecsúsztam már róla. Meg lehet, hogy nem jó, ha heroinista rabló az ember [lánya]. De de de akkoris olyan nagystílű volt az a figura. Ja, azt hiszem, szeretnék nagystílű lenni. Bár még nem vagyok benne biztos. & egyébként is lecsúsztam már róla.

 

Kéne a sarkialit is. A világítós & iránytűs öngyűjtóival. Meg hogy mindig énekel, vagy giroszda-ráifélét vagy Máté Pétert. Meg ahogy pillanatok alatt őszintén megérti a német turistalány nyelvi problémáit. Meg ahogy az összes általa ismert nyelven akar neki segíteni, de per se tekintve, hogy nem tud németül, csak a gesztus marad, viszont mindannyian értjük. Grüszicsáógudnájt. Édes pofa.

 

Rida, rida, bom-bom-bom, szakajt egyet ró-la!

 

Ahol most dolgozom az ötödik emeleten, ott két lift vagyon, ott állnak a lépcsőházban egymás mellett. Én szemből nézve a baloldalit szeretem. Richtig a jobboldali szokott jönni. Mielőtt még bárki félreértené, a baloldaliban a tükör jobbfelől vagyon, & úgy jobban festek.

 

Megvagyon a lomó neve.
& megvagyon a lomóbirtoklás első mellékhatása. Úgy jár-kel az ember [lánya], ha egy lomó vagyon a zsebében, hogy azt nézi, hogy az a valami, ami éppen előtte tartózkodik, hogyan nézhet ki, ha négy darabkáját négy kicsikét különböző időpontban, adott esetben négy kicsikét különböző helyzetből lefényképezzük, majd ezt a négy kicsikét különböző darabkaképet egymás mellé tesszük. & ha ezen gondolkozik az ember [lánya], az a két másodperc, ami ott lapul a zsebében, távlativá válik. & ha két másodperces távlatokkal a fejecskéjében az ember [lánya] kinéz az ötödik emeleti erkélyről, hirtelen észreveszi a málló vakolatú tégla tűzfalat ott szemben, előtte a kicsit csálé, ám hosszú & világító alumíniummal körbetekert kéményt előtte, hogy a huzat mozgatta erkélyajtóban mindig máshol tükröződik a nap. Vagy ha az ember [lánya] a másodperces távlatokkal a fejecskéjében nem tud az erkélyre kimenni cigizni, hanem le kelletik csattognia az utcára, akkor az amúgyis szívecsücske táblamániája új dimenziót nyer, mert milyen lehet mondjuk a Bódi vagy a Szám Géza táblája, ha csak négy, kicsit különböző időpontban, kicsit különböző helyzetben lefényképezett darabját összerakjuk egy képre. Vagy a munkahelye előtti betonkockákba ültetett & gömböcske formára nyírt bukszussal szarakodik az ember [lánya], mert milyen lehet ez, ha úgy fényképezi le, hogy falatot forgatja fölötte, de az ember [lánya] béna, úgyhogy ezt nem sikerül kipróbálnia.
Per se az ember [lánya] a távlataival, dimenzióival & a tér-idő kontinuum újraértelmezési próbálkozásaival néha van figyelmeztetve arra, hogy nem szükséges sem előre, sem utólag tudnia, hogy mi leszen a képen, & akkor rájön, hogy naná, ha nem vezetek jegyzetfüzet arról, hogy szépen sorban mit fényképeztem le, akkor utólag nem valószínű, hogy felismerhetőek lesznek a képei. Ha sikerültek egyáltalán, drukkolj neki.

Szia, falat, szereted a halat?

 

A lomográfia tíz aranyszabálya:

1. Hurcibáld a lomódat mindenhova.
2. Használjad is bármikor. Éjcsinapcsilomó.
3. A lomográfia nem púp a hátadon, mert teve vagy. Te teve.
3. Lomografikus érdeklődésed tárgyáról légy levakarhatatlan.
4. Ne gondolkozz.
5. Gyorsan!
6. Nincs arra szükséged, hogy előre tudd, mi leszen azon a képen.
7. Arra sincs, hogy utólag rá tudj jönni.
8. Csípőből tüzelünk.
9. Szarunk a szabályokra.

Roxána [hangszer, de azért annyira nem], kuglóf [erősítő, de azért annyira nem] & taliga [számítógép, de már annyira nem] után íme a legújabb olyan tárgyam, ami funkcionalitásilag nem egy nagy durranás, viszont rétegsznobkulttárgy, az egyelőre még névtelen lomóm [fényképezőgép, de azért annyira nem].

A szerk. megjegyzése: a szakemberek elmondhatnák, már ha akarják, meg ha számítanak szűnni nem akaró hálámra, hogy filmet hol érdemes venni, meg hogy hol, hogyan, miért érdemes, praktikus & olcsó az előhívása. Paramétereim a következők: annalógul cselekszem, digitálisan gondolkozom & baromira sóher vagyok okkal. Nekem az lenne az ideális, ha valaki adna egy csomó filmet, amit aztán előhívna & szkennelne, továbbá adott esetben, mármint ha falrengetőt alkotok, papírra is pakolna. Második helyezett az, ha a filmszerzés + előhívás + nagyítás körre érkezik nevetségesen olcsó megfejtés. Nyivák jeligére a szerkesztőségbe. & köszi.

Utóirat: amikor a bécsi lomósok rájöttek, hogy bezárna a pétervári lomógyár, akkor összefogtak a helyi emberekkel, hogy megmentsék a gyárat, a helyiek egyike bizonyos Putyin volt.

 

 - Amikor ott voltam, & sokat voltam egyedül a pusztában, gyakran beszélgettem veletek.
 - [érdeklődő & -tetlen tekintet]
 - Mármint hogy tekertem, tekertem, & közben beszélgettem veletek. Azaz hogy ti beszéltetek hozzám. Úgy képzeltem.
 - & mit mondtunk?
 - Hát te csipogtál, Apu meg dörmögött.

 

Az is jó az új helyben, hogy a környékben vannak szarkák, & azok olyan vidám kis teremtmények, meg szeretem, hogy úgy hívjuk a hangjukat, hogy csörögaszarka, meg a fekete-fehér pocakjuk, meg a hosszú, legyező alakú, összecsukható farkuk is mindig szórakoztató. A szemben lévő erkélyen meg vagyon egy hatalmas euphorbia triangularis, pont az ajtóig ér, szép magas, sok bottal megtámogatva, csak azt furcsállom, hogy azért ez aránylag trópusi növény a magyar télhez képest, még ha az enyhe is, dehát az euphorbiák köztudottan mazochista hajlamúak, & ha egyszer úgy döntenek, hogy ők itt jól elvannak, csinálhatsz velük bármit, ők ott jól ellesznek.
[Volt például nagyon sokáig egy euphorbia milii meg egy csillagocskavirágocska összeültetve nálunk, nekik meg pont ellenkező véleményük vagyon a napsütésről meg a vízigényről, csak hát mi ezt akkor nem tudtuk, meg tulajdonképpen véve mindegy is volt, mert rendkívül jó barátságban voltak, hemzsegett mind a kettőn a virág, & nőttek, mint a bolondgomba, minden klappolt velük. Aztán per se kinőtték a helyüket & szétültettük őket. Mind a kettő hónapokig csak vegetált, már azon gondolkodtunk, hogy hiányzanak egymásnak & vissza kéne ültetni őket egymás mellé, de aztán végre elhasználták a földjüket, & megint bolondgomba-üzemmódba kapcsoltak. Mert egyik sem szereti a kényeztetést, a tápoldattól gyanítom kiütést kapnának, nekik az a jó, ha szar, értéktelen, rossz, vacak földben ücsöröghetnek & megdolgozhatnak a napi betevőért.]

 

Mikorfonármány? Mikorfonármány?
Hát most!
Nemsokára futok haza, tekergetek, csavargatok, Roxána újból büszkén fog meredezni csípőmagasságban, én meg majd repdeshetek körülötte. A DHL szerint az új lomóm még mindig az inbound gatewayen van, szortírozzák, ez bosszant, most haragszom a DHL-re, de így is vagyon miért hazasietni, olyan rég nem hallottam Roxána édesbús, cigarettafüst által reszelőssé vagy mélyebbé nem varázsolt kis hangicsáját.
Mikorfonármány!

 

Pedig ma nem is sütött a nap. Csak hiányt pótoltam & dzséjdzsít, meg doktor Bulatot. Meg a Five Years járt a fejemben. & hogy lehet nem napsütés, ha valaki azt kiabálja neked, hogy az arcod, a fajod, ahogy beszélsz, megcsókollak, szép vagy, járjál kérlek. Hát, sehogy. Főleg, ha kapsz levelet, hogy feladták a csomagocskát, ami a legújabb használhatatlan kulttárgyadat rejti. Bécsből ide DHL-lel mennyi? Szerintem holnapra itt is leszen. & egyébként is a Five Years az általam ismert legjobb világvége-szám. & nem tudom, hol volt, hogy valakivel megvitattuk, hogy mind a ketten ugyanazért szeretjük azt a számot, gondolom, kocsmában, ja meg is van, a város legkisebb kocsmájában, Prágában, de vicces volt. Csak azt felejtettem el, hogy akkor éppen miért is szerettem.
Konklúzió: Pedig ma nem is sütött a nap. De.

 

Azúgyvolt: hogy amíg el nem jutok a könyvtárba Okudzsavát kivenni, addig olvasom ezt a Saki könyvet, mert ez a Saki elég érdekes életrajzot hozott össze ahhoz, hogy egy-két napig olvassam, ha már nincs más, még ha tárcákat is írt, ami ugye nem az én műfajom, de aztán háromnegyed négykor rájöttem, hogy jé, háromnegyed négy vagyon, & én csak egyszer cigiztem & nem is ettem ma, úgyhogy lementem cigizni & kajáért, de cigizés közben kénytelen voltam a szemben lévő antikváriummal szemezni, úgyhogy beugrottam oda, hátha találok valamit, & találtam Okudzsavát [akinek vagyon az a könyve, hogy A boldog írnok gyermekei, amiből a boldog írnok is példaképemmé avanzsált, & egyébként is annyira kis kompakt gyöngyszem, hogy írni sem tudok róla, mert csak lelkendeznék, & az uncsi], de nemcsak Okudzsavát találtam, hanem a Gólyakalifát is, amit mindigis szégyelltem, hogy nincs meg, na most már megvagyon, meg a J.G. Ballardtól az egyik könyvet, amit már olvastam, & ami nagyon tetszett, azt is megtaláltam fordításban, & azt sem hagyhattam ott, & ezek után annyi pénzem maradt, hogy vegyek egy flódnit meg egy mézeskrémest a Nándoriban, viszont most úgy örülök. Az Okudzsavának, a Babitsnak & a Ballardnak. Még a flódni is finomabb így.

 

[Reggel óta csecsemősírás hallik a dolgozóban.]
 - Valaki altassa már el azt a gyereket.
 - Különben?
 - Különben én fogom egy féltéglával, de abban nem lesz köszönet. Azt hiszem, dolgoznom kell még a szociális érzékenységemen.
 - Ugyan. Szociális érzékenységed jól fejlett.

 

Azt hiszem, most vásároltam egy lomográf masinát. Azt nem tudom, miért. Valószínűleg nikotin-túladagolás okozta. Szép kék. Lesz. Ha megjön.
Valaki törje el a kezem, ha legközelebb a hitelkártyámhoz közeledni látja. Megyek enni.

 

Dobrai bácsi, az énektanárunk. Idős, csoszogós, bácsis volt, kivételezett személy az iskolában, azért tanított nálunk, mert szeretett tanítani, & miután nyugdíjba ment a Zeneakadémiáról, muszáj volt valami pótlékot találni, & azért volt kivételezett, mert ő volt az egyetlen, aki hivatalosan dohányozhatott az épületben. Amíg elért az énekteremből a tanáriba, pont elszívta a cigarettáját [egyenes folyosón kábé negyven méter, de ráért].
Dobrai bácsi volt a suli hőse is egyben, megjárta a Don-kanyart, láthatóan vissza is jött, annak ellenére, hogy elvonási tünetek ütöttek ott ki rajta, úgyhogy elcserélte a cipőjét valami hangszerre, csak hadd zenélhessen.
Mert fantasztikus, mennyire szerette a zenét. Hallgatni, csinálni, beszélni róla, tanítani, mindent, ami zenével kapcsolatos tevékenység. Ha jó kedvében volt, néha leült az iskolai pianínóhoz, olyankor ki kellett találni egy dalt ["Legyen a télapóittvan! Ne, az ajólovaskatónának!"], & arra improvizált. Akkor most egy Bach toccata & fuga, most Gershwin, most Chopin, most Liszt, gregorián, Vivaldi & még hosszasan. Kacagtató volt, kacagtunk, & ő élvezte, & tudta, hogy most éppen mit tanulunk meg. A kedvenc operaénekeseiről úgy tudott beszélni, hogy sajnáltad a fiatalságod, mert őt se, őt se, őt se láttad.
Dobrai bácsinak nem fért a fejébe, hogy nem tudok énekelni. Hogy olyan hangom van, mint egy dohos pince alján lévő kútba eresztett elcsorbult vödörben ülő, szomorú kappannak. Feleltetett énekből, én meg mondtam, hogy nem énekelek, mert szégyellős vagyok, mert nincs hangom, & akkor egészen a számhoz dugta a fülét, & azt mondta, hogy akkor csak dúdoljak kicsit. Még arra is rávett, hogy járjak énekkarba. Én.
Aztán kezdte beismerni, hogy botfülem is van, meg hangom sincsen. Az volt a megmentő ötlete, hogy akkor én leszek az énekkar triangulumistája. Csak állni kell, & néha megbökni a bottal a háromszöget, milyen egyszerű. Azt is elbasztam. & rettentő kínos, mert a triangulumistára az emberek nem figyelnek, csak amikor megszólal a triangulum, & pláne akkor, ha a triangulum valami nagyon elcseszettül ritmuson kívül szólal meg. & akkor a triangulumista csöppet zavarba esik. Akkor csak letett az énekkari pátyolgatásomról. Figyeltem a zenetörténet, amit mesélt, hallgattam a zenéket, amit mutatott, látta, hogy hát hangot nem tudott nekem csinálni, de kedvet igen, úgyhogy végülis elégedett volt velem.
Lefordította a Swing low sweet chariotot, azt nagyon szerette az egész osztály, sőt, azt még én is énekeltem. & gondolta, halad a korral, a mai fiataloknak már nem elég a Beethoven, úgyhogy néha elénekeltette velünk a Yesterdayt & zongorázott hozzá. Amikor mentünk hozzá szerenádozni, a Swing lowt énekeltük az utcán, a sírással küszködve engedett be minket, látta mindenki, úgyhogy megkérdeztük, van-e kedve még egyszer zongorán kísérni nekünk a Yesterdayt, & per se volt kedve, & mi énekeltük azt a szerencsétlen számot, a Dobrai bácsi meg zongorázott hozzá, & potyogtak a könnyei.

 

Köszöntsük szeretettel akárkit, aki tizenhat éves & a kedvenc könyve Julius Verne: A rejtelmes sziget. Otthon biztos csak azt hallotta, hogy Verne Gyulus. Még nem tudom, ezen mennyi ideig lehet elröhigcsélni.

 

Gyerekek, valamit eltévesztettetek. Ezt a napot nem nyúlnyál plüssszívecskék & mégnyúlnyálabb szeretlekezések keretében kelletik ünpelelni. Mert ma fókanap vagyon, ez genealógiailag bizonyítható.
Az ünpelelés pedig a napon elégedetten sütkérezéssel, pocaknövesztgetéssel, halevéssel, jégtáblázással, ugrálvakaffogással & egyéb lelkesítő aranyoskodással történik. & lehet vicces fókadalocskákat zöngicsélni is. & boldog szülinapot.

 

Fergetegesen pocsék. Nem csak úgy tessék-lássék, módjával, hanem telibe, izomból, nagyon. Pedig olyan jólesik néha egy kis lektűrponyvaegyszerűség. & ezt az embert hajlamos a közvélemény dicsérni. Kezdem azt hinni, hogy a közvélemény nem olvasta ezt a könyvét. kezdjük azzal, hogy egy papos-nyomozós-szemikrimiben illő lenne történetnek lenni. Sztori, tudod, hogy ez történt, aztán az, aztán meg amaz. A hátsó borítón fényesre nyalt mesefűzésnek hűlt nyoma sincsen. Üssük bottal hát, most. Meg aztán az emberek. Van a szép & szimpatikus főszereplő, a szép & szimpatikus főszereplőnő, a csúnya & ellenszenves főgonosz, könyörgöm, a Maci Laciban összetettebb személyiségek vannak. Például a piknikeskosarak. Izzadság- & papírszagú az összes szereplő egytől egyig. Azt csinálja a szerencsétlenekkel, hogy mindegyiknek van néhány tulajdonsága meg ruhadarabja, & ezeket ismételgeti róluk, ahányszor csak lehet. & amikor hetvennyolcadjára olvasod, hogy ráesett a hamu a fehér vászonöltönyre, meg hogy összevissza vágott haj, meg hogy elefántcsont gyöngysor barna bőrön, meg hogy magas pap, meg hogy kóla & legyező, akkor visítozva fogsz a fotőj körül rohangászni az idegfeszültséget levezetendő.
Az olyan apróságok miatt, hogy ha az öreg pap úgy declinálja a rózsát, hogy rosa, rosae, akkor nagyon sürgősen seggbe kék ám rúgni, meg ne idegeskedjek, tudom. Meg az olyan apróságon se, hogy ha jól felismerhetően idézi a huszonkettedik zsoltárt, & aláírja, hogy ez egy evangéliumi idézet. De ezek nélkül is marad éppen elég vérlázító butaság benne. Messze kerüld, cave librum, ha meg olvastad, annyi guggolás, ahány oldal volt. Megyek guggolni. A jövő hétre imádnivalóak lesznek a combjaim.

Arturo Perez-Révertre, Dobpergés Sevillában

 

A bejegyzés tanulsága: kezét-lábát csókoltatom a tegnapi közterület-felügyelő triumvirátusnak.
Mégpedig.
Ténykérdés, hogy van annak valami keleteuropéer bája, hogy a Borin minden nap lehet vásárolni rózsát, bugyit, türülközőt, lejártszavatosságúcsokit, bőrkesztyűt, látcsövet, akciósvajretket, főznivaló csemegetakarmánykukoricát, kupac paprikát, nájlondzsörzé nadrágot, valódiborjúbőrkabát, porcelánfejű babát, nyekergősétáló plüssképződményt, ilyesmit, de van ám annak hátulütője, hogy az ember [lánya] komoly [wo]manőverezésre kényszerül, ha a hévtől el akar jutni akármelyik villamosig. Ezért jók a közterület-felügyelők. Mert néha megjelennek ők, & akkor az alkalmi papírdobozstandok a remek árucikkekkel & remek árusaikkal egyetemben futólépésben távoznak. Egyébként az is hátulütőnek számít, hogy a híd alatt penetráns húgyszag lebeg, meg hogy szanaszéjjel találhatók kupac szemetek. Részletkérdés.
Tegnap a villamosra várva volt szerencsém nemodafigyelést tettetni, amikor a fenti triumvirátus éppen tettenért egy kis csapatot, akik rózsát árultak. Szaladtak volna el, könyörgöm. [Meskete: egy amcsi ismerősömnek egyszer élőben szemléltettem, milyen az, amikor megérzik a felügyelőszagot, egy hétig nem tudott másról beszélni. Módfelett szórakoztatónak találta.] A kiscsapat is hárman volt, kettő beszélt velük, egy pedig mintegy össznépileg kifejtette a véleményét, azaz üvöltött, mint a sakál, hogy titeket anyátok a kutyával etetett egy tányérból, meg hasonlók, miszerint apádgeci. A triumvirátus pedig próbálta dolgát végezni, de csak azt kapták, hogy kizsákmányoló szemétláda, népnyúzó köcsög, meg hasonlók. Aztán jött a hirtelen témaváltás: Miva', szerinte' nem tudla' lefizetni? Az egyik triumvir úgy nézett rájuk, mint borjú az új kapura, aztán közölte, hogy nem. Kicsit még huzavonakodtak, aztán felügyelőék föladták & elmentek. Akkor mindhárom elkezdett utánuk ordítozni, sejted, mit. Végkövetkeztetés: korán kezdtétek a terrort, komcsi patkányok, de meglátjátok, mi lesz a parlamentné'!
Hadd gratuláljak. Ezennel.
Annak is, aki bármilyen okot talál arra, hogy ilyen emberekkel önként elegyedjen. Ha magasztosnak véli az okot, pláne. Meg annak is, aki per se legalább ötvenszer magyarabb nálam, hiszen annyival többen olvassák, bár szerinte a kandúr angolul jobban hangzik. Azért külön, mert a hátára írja önként, hogy az effélékkel elegyedni hajlandó. Meg annak is, aki szerint a helyesírási szabályzat a köszönőnél szorosabb viszonyban vagyon a magyar nyelvvel, sőt a szabályzat hol szó szerinti felbüfögése, hol teljesen öntörvényű átértelmezése szerinte egyet jelent a nyelvészkedéssel. Végülis zsák a foltját, majd szagolgathatják egymást a Kossuth téren.
Előrebocsátom, nagyon zabos leszek, ha a kettes közlekedésében zavar támad. Akkor is, ha nem, csak éppen a tujáknál beszüremkedik a szarszag a becsületkasszás trikolór tojtojokból.
& kezét-lábát csókoltatom a közterület-felügyelő triumvirátusnak, akik a nyakukba kapták a bilit, pedig csak az én akadálymentes közlekedésemért próbáltak lenni csepp a tengerben.

 

Vegyen Ön is theremint!
Utána kedvére loboghat körülötte!
Kiáltozhat is!
Theremin. A varázslatos gyermekkor.

 

A kölcsönkutya hétvégi tevékenységeiről most leginkább azért nem tudok beszámolni, mert a kölcsönkutya a hétvégét azzal töltötte, hogy sajnált engem, mert nagyon szöntyőbeteg voltam. Viszont írtam róla verset, olvassa mindenki szeretettel, megértéssel & örömmel, remélem a te lelkednek is olyan jó lesz mint az enyémnek, rózsaszín lufi, sejhaj. Plágiumpörbe csak olyan személyek ráncigálhatnak, akik objektív módszerekkel tudják bizonyítani, hogy fikarcnyi szuicid hajlam sincs bennük, & azt is, hogy soha nem volt, nincs & nem is leszen vasútmodelljük.

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szarjon a te kutyád!
Egyszer szarjon égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Bűzlik a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

 

Ha tehetném, most betennék egy Iggyt. Real Wild Dog. Hasonlók. Eszembe jutna, hogy meglepődtem, amikor Apu azt mondta, hogy az Iggy szép, merthogy a szálkás izomzat iskolapéldája, mert lehet hogy az izomzata szálkás, de az egész ember olyan, mintha össze nem illő játékdarabkákból lenne összeeszkábálva. Olyan rongybabaszerű. & az arca sem egy matyóhímzés. & közben szólna az Iggy, reszelne a rock & roll, néha fölpattannék, végeznék némi energikus testmozgást, például ökölbe szorított kezecskéimmel hadonásznék vagy térdből köröznék a lábszárammal, esetleg ritmusra pucsítanék-visszahúznám-pucsítanék-satöbbi, bólogatnék a középkorú kisvállalalkozó-motorosok hevességével. Nem énekelnék vele, mert fáj a torkom, de annyira ám, hogy nincs kedvem nyelni. Valami ilyesmi a Csókás-féle léggitár. Merthogy én sosenem akartam gitárhős lenni. Az snassz. Ha már álmodozol, álmodj kövéret. Én mindigis rock-ikon akartam lenni. Mondjuk Iggy. Iggynek lenni valószínűleg jó. Legalábbis az elektrosokk-pantomimjaim közben jól érzem magam. & per se akkor Iggynek képzelem magam.

[Mellesleg bármilyen girgány nyálpóknak érzem magam, ma különösen szép vagyok, mert megjött Nyuszifül!]

 

Kitaláltam azt az elmélet, hogy az igazán jó színészeknek meglepően kicsi a gesztuskészletük. Ezt gyakorlati példákkal is alá akartam támasztani, úgyhogy tegnap este észrevettem, hogy vagyon otthon két film is, amiben játszik a Jeremy Irons, aki igazán jó színész & meglepően kicsi a gesztuskészlete, & ja nem is kettő, hanem négy, de ez jelen pillanatban nem kimondottan lényeges, mert a harmadikat nem lett volna kedvem újranézni & a negyediket sem; tehát Jeremy Irons meglepően kicsi gesztuskészletét akartam volna tegnap gyakorlati példákkal is alátámasztani, & választhattam, hogy a Dead Ringerst nézzem meg, ami az egyik kedvenc filmem, úgyhogy effektív ronggyá néztem már, ami még nem lenne baj, de kívülről fújom is jóformán, & tudom utánozni a különböző színészek akcentusait, meg választhattam, hogy a csak egyszer megnézett The Missiont nézzem meg, úgyhogy ez utóbbit választottam, de bevallom férfiasan, hogy elaludtam, mert nyifinyaff, fáj a fejem meg a torkom, ráz a hideg, ver a veríték, estére hőemelkedek, de lényeg, hogy elaludtam, & ezért nem tudom gyakorlati példákkal támasztani alá Jeremy Irons gesztuskészletének kicsinységét, viszont a hangja milyen szép.

 

Az mennyire agyatlan & jellemző tevékenység, hogy a jövő rózsaszínben látásáról beszélgetünk ugyanazokkal a szavakkal & fordulatokkal, mint amikor pár hónapja ordítva veszekedtünk. & erre az mennyire agyatlan & jellemző reakció, hogy a kicsi szívecském elkezd repesni, pedig pontosan tudja, hogy úgyis bele leszen gyalogolva túrabakancsban. & az mennyire agyatlan & jellemző reakció, hogy nem veszek kalapkabát.

 

Hétfő vagyon, tehát a mai nap fő témája, hogy mennyire volt aranyos / szép / okos / vicces / hősies / elbűvölő a kölcsönkutya, megfelelő aláhúzandó / törlendő.
Segítség: megevett egy doboz jázminos füstölőt, de nem púzott tőle jázminillatút.  További segítség: szerintem perverz, mert pénteken a levetett harisnyámmal aludt, bár tényleg nagyon aranyosan fogta a mancsaival meg hajtotta rá a fejecskéjét.

 

Gyerekek, miért nem tiltjátok be en bloc? Minek lacafacázni azzal, hogy csak otthon a sloziban cigizhetsz, de csak akkor, ha nem olyan társasházban laksz, ahol közös szellőző vagyon az összes sloziban, de akkor se menj ki az erkélyre, mert még átfújja a szél a füstöt a szomszédodéra, akkor meg plánem jól cselekszel, ha olyan ablakodon kihajolva cigizel, aminek a háromszáz méteres körzetében tartózkodik buszmegálló avagy kocsma. Tessék betiltani rendesen, hogy legalább ne csak rugdossák a belünket viszonzatlanul, hanem kapjuk meg cserébe az illegalitásba vonult gerillák romántikáját. Terjedjenek el az afféle beszélgetések, hogy: "te szívsz füvet? - nem, dohányzom. - úúúristen, nem félsz, hogy feljelent a szomszédod?". Ja, ez se jó, mert akkor nem lehetne árulni sem cigarettát, pedig milyen jó kis adótartalma vagyon neki.
Egyébként meg valaki húzza ki a zabszemet ennek a Kyprianou gyereknek az alfeliből, avagy tájékoztassa, hogy a dohányzás visszaszorítására a legjobb módszer a cigaretta dulva megadóztatása, erre még a Világbank is rájött, & még gazdaságosabb is, mert nem vonja magával, hogy a szintén adózó vendéglátóipari egységek forgalma csökken, viszont a fiatalok & a szegényebbek kapcsiból leszoknak vagy rá se szoknak, sőt: bevételnövekedést eredményez, minek következtében meg több pénzt fordíthatnak arra, amire csak akarnak, beleértve az én elrettentésemet is.

 

Dúdol, jobbra-balra ingázza a fejét, néha az asztala alatt oldalra tartja a tenyereit is, a végén szemöldököt ráncol, csücsörít, topog. Fásult felnőtteknek ajánlott illegális tudatmódosítók helyett.

Az almaszósz, az almaszósz
Kenyérre senki nem keni
Halálfej Joe, a vén kalóz
Abban szeret csak fürdeni

Halálfej Joe a kapitány
Kalóz a Spenót-tengeren
Együtt a dalunk oly vidám
Mert az almaszószt szeretem

Hogyha dalunkba beleszólsz
Degeszre tömünk, hisz nem vitás
Hogy a legjobb az almaszósz
S a rántott krokodiltojás - a rántott krokodiltojás

Halálfej Joe hát nem morog
Horgonyzunk Sóska-tengeren
Dicséri minden víg torok
Hogy az almaszószt szeretem

Az almaszósz, az almszósz
Ne hajíts bele galacsint
Mert arra int a vén kalóz
Jöhet utána palacsint - jöhet utána palacsint

Az almaszósz, az almaszósz...

Az almaszósz, az almaszósz
Ne hajíts bele galacsint
Mert arra int a vén kalóz
Jöhet utána palacsint - jöhet utána
Jöhet utána? - jöhet után palacsint!

 

Amikor sikerül élőben demonstrálnom a slágert, amelynek közismert refrénje az, hogy "elment a liftem, / elvitte zsákjában a negyvenes hévet", akkor várhatok a következőre, & akkor a hévvégán tartózkodó riláj-üzlet izgalmas kirakatát szoktam nézegetni, legalább vagyon mit olvasgatni. A kedvencem a kismamagazin vagy babamamagazin & tsai, ma például azzal a cikkcímmel sikerült megédesíteniük a reggelemet, hogy: Nagy pelenkateszt - 7 márkát próbáltunk ki valódi újszülöttel. Azt hiszem ennek a mikéntjére jobb nem rákérdezni. A Sporthorgász magazinban pedig a Tóparti légy-ott már milyen. A rasztercsöcs-bizniszbe meg bekerült egy masszív Neurotic-rajongó, aki a legújabb rasztercsöcs-lerakat tetejére lelkesen odavéste, hogy szexszel kelsz & szexszel fekszel. Jó reggelt, kicsi fóka, hogy aludtál? Felébredtél-e, amikor a szél nekiállt nyomasztóan süvölteni? Lázas voltál-e, mikor lefeküdtél? Kevéssel a reggeli kávéd elfogyasztása után nekiesett-e a kicsi agyadnak a magyar sajtó egy kicsorbult & zárlatos fúrógéppel?